A család egy nagyon fontos dolog, ami rengeteg területét meghatározza az ember életének. Nem számít, hogy mennyire nem akarjuk, mindannyian családba születtünk és attól függően, hogy miként neveltek, egy csomó személyiségjegyünk így fog kifejlődni. Én például évekig lázadtam az ellen, hogy bármiben hasonlítsak a szüleimre. Ez talán nem is olyan meglepő, vagy ritka, mert szinte mindenki átmegy egy ilyen fázison az élete során. Érdekes volt azonban figyelni, hogy miként teltek az évek, nekem is mennyire megváltozott a hozzáállásom.
Különösen édesapámmal. Amikor tinédzser voltam, mindig azt éreztem, hogy bizonyítanom kéne neki. Elvégre ő, amikor annyi idős volt mint én, állítása szerint sokkal menőbb és érdekesebb dolgokat csinált. Ez pedig egy komoly falat képzett közöttünk, mivel nekem sokkal nehezebb volt megnyílni emberek előtt. Ahogy telt azonban az idő és én is felnőttem, szép lassan észrevettük, hogy mennyi minden hasonló is van bennünk. Az első dolog, amit együtt csináltunk, az a mindennapos úszás volt.
Reggelente felkeltünk; ő munka, én pedig iskola előtt, de mindketten elmentünk úszni. Néha csak félórásak voltak ezek az edzések, de energiát adott nekünk az egész napra. Rengeteg szép emlékem is van erről, mivel az uszoda a város szélén volt található. Az egyik reggel apám megállított és a távolba mutatott. Alig vettem észre, hogy éppen őzek néztek szembe velünk. Egészen a mai napig teljes pontossággal fel tudom idézni ezt a pillanatot. Continue reading →